Édesanyaként és gyógypedagógusként is érintett vagyok az idei iskolaérettségi vizsgálattal kapcsolatban. Napokon keresztül ment a szorongás, őrlődés, hogy vajon, mivel is teszek jót a gyermekemnek? Ovi, vagy suli?

Azt mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek egyénenként változó ütemben fejlődnek, hatalmas eltérések lehetnek közöttük. Az viszont biztos, hogy az iskolát kezdő gyerekeknek fizikailag és pszichésen is érettnek kell lenniük arra, hogy megfeleljenek az iskolai teljesítményre vonatkozó elvárásoknak. A legfontosabb szempontok között ott szerepel a megfelelő testi fejlettség elérése (nagyjából a 18 kg-os súlyt és a 110 cm-es magasságot tekintik határnak, de természetesen itt az alkati, genetikai tényezőket is figyelembe veszik). A fizikai érettséghez hozzátartozik az első megnyúlási fázissal jelentkező alakváltozás (hová tűnnek a pufók kis kezek-lábak?), a fogváltás megindulása (2 szünet fent, alul 1 fog 1 szünet-ritmikus sorban), a megfelelő fizikai erőnlét és a jobb-, balkezesség megállapíthatósága.

A pszichés tényezők közül a megismerési funkciók, azaz a figyelem, az érzékelés-észlelés, az emlékezet, a gondolkodás megfelelő fejlettsége, illetve az érzelmi és szociális érettség teszik alkalmassá a gyermeket arra, hogy megfeleljen az iskolai követelményeknek.

Ki látja a fényt az alagút végén?

Az a gyermek tekinthető iskolaérettnek, akinek legalább tizenöt percig fenntartható a figyelme, még akkor is, ha számára nem érdekes témát dolgoznak fel a foglalkozáson. Emlékszik a közvetlen, vagy korábbi látott és hallott élményekre, képes rövid versek, mesék megjegyzésére, megtanulására, a kapott utasítások követésére és a történetek feldolgozásakor adekvát, helyes válaszokat ad a történettel kapcsolatban, amellyel a beszédmegértését is felmérhetjük.

Az iskolaérett gyerek egyszerű és összetett mondatokban kifejti a mondandóját, a beszéde tiszta. A rajzolás, mint tevékenység természetes számára, és megfelelő manuális készséggel, ceruzafogással rendelkezik az írás megtanulásához. Ceruzafogása mellett rajzoláskor megfigyeljük az emberalak ábrázolását is (van-e feje, szeme, összeköti-e a testrészeket, mennyire alapos és kifejező a rajzábrázolása). El tud igazodni az 1-től l0-ig terjedő számok között, és tisztában van azzal, hogy mit jelent a „kevesebb”, „több”, „egyenlő” fogalma. Nem utolsósorban nagyon fontos, hogy milyen mozgásállapottal, mozgásfejlettséggel rendelkezik.

Mindemellett – ideális esetben – kialakult a feladattudata, szabálytudata, együttműködési készsége, a tevékenységeit nem hagyja félbe, az érzelmeit megfelelően tudja szabályozni, mint ahogy a vágyainak késleltetésére is képes. Nem okoz számára gondot a közösségbe való beilleszkedés, képes új kapcsolatok kialakítására, tud alkalmazkodni. Fontos megemlíteni, hogy a tapasztalatok szerint a gyerekek az értelmi képességüket tekintve hamarabb válnak iskolaéretté, míg érzelmileg, szociálisan nagyobb lehet az elmaradásuk.

Miért várjunk és miért ne?

Azoknál a gyerekeknél, akik éretlenül kerülnek be az iskolába, a pedagógus és otthon a szülő is jellegzetes jeleket tapasztal. Legszembetűnőbb lehet a fáradékonyság, akár a fizikai, akár a szellemi tevékenység során, illetve figyelmi, koncentrációs problémák jelentkezése. Folyamatosan kilépnek a feladathelyzetekből, sírósak. Nem akarnak iskolába menni, vagy éppen túlzottan játékosak lehetnek.

Az is előfordulhat, hogy sokszor megbetegszenek, a szervezetük így tiltakozik (pszichoszomatikusan) a megterhelés ellen. Egyre szembetűnőbbé válik, hogy lemaradnak a tanulásban, motiválatlanok lesznek, magatartási-, viselkedési problémák alakulhatnak ki náluk. A sorozatos kudarcok aztán hosszú időre meghatározzák a tanuláshoz és az iskolához való viszonyukat, vagy akár későbbi pályafutásukat is.

Természetesen látnunk kell a másik oldalt is. Ha a gyerek iskolára érett és várja is, hogy iskolás lehessen, akkor nem érdemes visszatartani, mert később a nem elégséges kihívások motiválatlanná tehetik, s lassan elveszíti korábbi tudásvágyát, motivációját. Ezért bizonytalanság esetén mindenképpen érdemes szakemberrel (pedagógiai szakszolgálatnál az iskolaérettséget végző szakemberek, illetve a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógusok) konzultálni, aki segítséget nyújt ennek a hosszútávra valóban meghatározó döntésnek a meghozatalában.

Mit mond a törvény?

Az új köznevelési törvény alapján a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben. Az iskolaérettséget alapesetben az óvoda igazolja, amennyiben azonban kétség merülne fel ebben a kérdésben, nevelési tanácsadáson, illetve sajátos nevelési igényű gyermekeknél a szakértői és rehabilitációs bizottság általi vizsgálaton kell részt venni. Ha azonban a tanácsadó úgy ítéli meg, a gyermeknek mindenképpen meg kell kezdenie a tanulmányait valamely közoktatási intézményben, akár a szülő akarata ellenére is.

Az a gyermek, akinél azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig maradhat az óvodában, és ezt követően válik tankötelessé. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek 6 éves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését.

Iskolaérettséget vizsgáló tesztek

Ma már szinte minden óvodában vagy nevelési tanácsadóban végeznek iskolaérettségi vizsgálatot, ahol megállapítják, hogy gyermekünk megfelel-e azoknak a kritériumoknak, melyek az iskolába történő továbblépéshez, tanuláshoz szükségesek. Itt állapítják meg azt is (nagycsoport év eleje), hogy vannak-e olyan problémák, felhívó jelek gyermekünknél, amelyek a későbbiekben tanulási zavar kialakulásához vezetnek. Gondolok itt a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, hiperaktivitás jeleire.

Minden gyermeknél nagycsoport elején felvesznek különböző teszteket.. Ez szintén képet ad a gyermek fejlettségéről, illetve a fejlesztendő területekről. Nézik az írásmozgás-koordinációt, a beszédhallást, a relációszókincset, az elemi számolást, a tapasztalati következtetést, a tapasztalati összefüggés megértést, és a szocialitást.

Itt határozzák meg, ha szükséges, a fejlesztés irányát is. Illetve ilyenkor van lehetőség a nevelési tanácsadó által szervezett, szakemberek által vezetett preventív fejlesztő, iskolaelőkészítő foglalkozásokon való részvételre.

Amennyiben gyermekünk elérte az iskolaérettségi kort (6 év) és bizonytalanok vagyunk, hogy alkalmas lesz-e az iskolai követelményeket teljesíteni, mindenképpen kérjük ki a gyermekkel kapcsoltban álló óvodapedagógusok, fejlesztőpedagógusok és az iskolaérettségi vizsgálatot végző szakemberek véleményét. Ha viszont minden szempontból érettnek nyilvánítják gyermekünket, vigyük bátran iskolába, többet használunk vele, mint ha feleslegesen óvodában tartanánk még egy évet.

A sok „vajonmivelteszekjótakisfiamnak?” álmatlan éjszaka után arra a döntésre jutottam, hogy hagyatkozok az óvónénik döntésére, de azért kikérem szakértő véleményét is, hogy Vackor vajon idén elindul-e az Első Bé-be.

Szakértőnk: Lakos Judit (gyógypedagógus, FPSZ VIII. Kerületi Tagintézménye)

 Megosztom Facebookon