Egy családi vállalkozás története, ami anyáról fiúra szállt. Egy időtlen üzleté, amely a kreativitásra, merészségre és szenvedélyre épül. A Szajna partján fekvő, történelmi múltú épületben egy tökéletesen összeforrt csapat dolgozik nap, mint nap, hogy varázslatos játékokat hozzon létre. A Djeco-nál a munka egyben szórakozás és az irodák nevetéstől hangosak.
A Djeco-családban a tisztelet az édesanyának, Véronique Michel-Dalès-nak jár. 1954-ben hozta létre kicsi cégét. Ilyen kalandra akkoriban nem sok nő vállalkozott. Véronique elkezdett fejlesztőjátékokat tervezni, mint a Négy nap képpárosító, és az Én bolhaházam. A Djeco játékai egyszerre lettek vonzóak, értelmesek és szórakoztatóak.
Elképesztően sikeresek voltak ezek a játékok így az 1960-as években négy, játékoknak járó Oscar-díjat is elnyertek. Veronique kisfia, Frédéric gyorsan a játékok fő tesztelőjévé avanzsált és azzal az elvarázsolt elképzeléssel nőtt föl, hogy a munka csupán játék.
A cég nevét a szerencsét hozó gekko gyíkról kapta, mivel úgy tartják, hogy szerencséje lesz annak, akinek a házába beköltözik.
Amióta létezik, a Djeco fémjelként viseli Veronique ötletességét és képzelőerejét, amit remekül bemutat egyik díjnyertes játéka, a Hangyák élete. Ez az igen merész ötlet egy alagutat mutatott be a gyerekeknek, amiben tíz hangya lakott. Akkoriban a Djeco műhelyben felállított hangyafarmról lehetett beszerezni a kis bestiákat. A nagy keresletnek köszönhetően roppant gyorsan elfogytak a készletek, így az egész család hangyák után kutatott a környéken. A játék pedig, a “Szálláskrízis vége” szlogennel hihetetlenül sikeres lett. A Djeco ezzel megalapozta a hírnevét egy olyan cégként, ahol az alkotás öröme nagyobb fontossággal bírt, mint a kereskedelmi irányelvek és ez a szellemiség a mai napig meghatározó tudott maradni.
A családi vállalkozás picit szunyókálni ment, amíg Frédéric fel nem nőtt… 1989-ben a fiatalember úgy döntött, feléleszti a vállalkozást, és a saját játékterévé alakítja azt. Az egykori, szeretett raktárban rendezte be irodáját, majd elkezdte járni a világot. Kezdetben olyan játékokat importált, amelyek nem voltak elérhetőek a hazájában, Franciaországban. Frédéricre nagy hatással voltak az ekkoriban gyűjtött tapasztalatok így elkezdett olyan játékokról álmodni, amelyek egyáltalán nem léteztek akkor a piacon. Végül édesanyja nyomdokaiba lépve fő célja az lett, hogy megalkossa elképzeléseit. 1997-ben, egy olyan művészi látásmód birtokában, amely szokatlan volt a játékiparban, megtervezett egy sor fejlesztőjátékot. Fa és karton kirakókat, gyerekjátékokat, majd később kártya- és táblás játékokat. 2007-ben a kézműves készletek megjelenése forradalmasította a kreatív időtöltést. 2011-ben érkeztek meg az utánozhatatlan 'Arty Toys' figurák. Azóta újabb és újabb játékok jelennek meg, amikben mind hangsúlyosak a csodálatos illusztrációk a dizájn és az esztétikum. Franciaország a játékok egy új korszakába lépett.