Mi félünk jobban, vagy a gyerek?

Szeptemberben sok család szembesül hatalmas kihívással, elindul az óvoda illetve az iskola. A nehézségek, kételyek egyaránt érintik a szülőt és a gyermeket is. Vajon mi lesz az oviban? Tud-e figyelni a gyerek a suliban? Sokat sír a gyerek a délutáni alváskor az oviba? Számtalan kínzó kérdés nyomasztja a szülőt az első hetekben. Ezek a szituációk gyakran előhívják a szülőből rég elfeledett rossz élményeit az óvodával, iskolával kapcsolatban. Nagyon fontos és a legnagyobb segítség a gyermekünknek, ha az intézményben töltött hétköznapokra kihívásként tekintünk, nem pedig a szenvedés helyszínként. Igyekezzünk, hogy saját szorongásainkat ne ültessük át gyermekünkbe!

Kép: http://dailysignal.com

A pedagógusokkal általában a beszoktatás előtt már lehetőség van a megismerkedésre. Bízzunk az óvónők és tanítók gyakorlatában. Óvodai és iskolai munkám során is kiderült, hogy minden gyerek talált magának egy kiemelt pedagógust, aki menedékként szolgálhatott neki. Erre biztassunk saját gyermekünket!

Otthon is sokat segíthetünk a beszokás gördülékenyebbé tételében. Az apró feladatok, az iskolatáska gondos bepakolása esetleg egy állattal való törődés, mind-mind pozitív visszacsatolásként szolgálhatnak a gyereknek. Egy egyszerű portörlés vagy kártyaparti is kiválthatja a gyerkőcből az „igen megcsináltam” érzését. Saját kompetenciájának megélése segíti majd a gyermeket a beilleszkedésben.

Kép: www.dogreference.com

Rendkívül fontos emellett a beszélgetés az oviról, suliról. Sok szülő érthető módon azonnal ki akarja kérdezni gyermekét a napjáról, azonban azt kérem figyeljünk a gyermekre: vajon ő kész egy egésznapi beszámolóra vagy jól esne neki, ha csak kicsit csöndben zötyöghetne a buszon? Ezen felül ne feledkezzünk meg a kérdezés módjáról! Több kis kliensem is beszámolt arról, hogy mennyire nem tudnak semmit felelni arra a kérdésre, hogy „mi volt ma az iskolában-óvodában?” Az egyik nyelvesebb kisfiú így válaszolt: Mi lett volna? Kréta meg tábla!”

Kép: http://topnotchtaekwondo.com

Kérem a szülőket, hogy bármilyen negatív érzést, problémát tapasztalnak a gyermeknél, biztassák magukat azzal, hogy ez átmeneti időszak. Ne akarjunk hirtelen szuperül leváló mintaovist vagy kiválóan teljesítő kisdiákot faragni a gyermekből. Fogadjuk el gyermekeink pozitív, negatív érzéseit egyaránt, hiszen ez a feltétel nélküli elfogadás meghozza a gyümölcsét.